Nils Holgersson csodálatos utazása

A könyv hőse mesealak, törpe, de ebben az arasznyi emberben Lagerlöf az igazi embert mutatja meg. Svédországban talán még ma is sokkal mélyebben él a mese, az egyszerű emberek hite a természetfeletti lényekben – sokan hiszik, és kivált hitték Lagerlöf idejében, hogy vannak a mi világunkon kívüli számunkra megfoghatatlan, titokzatos erejű lények. Így könnyen érthető, hogy bár az írónő a valóságot kívánta ábrázolni, ismereteket közölni, mégis egy „elvarázsolt kisfiút” választott hősének. Nils, a törpe, feljuthat a magasba, ahonnan már kockás kendőnek látja a földet, leszállhat a föld mélyébe, ahol megismeri a munkások nehéz életét. Beláthat az emberek szívébe és az állatok lelkébe is. Ahogy ő látja, elválaszthatatlan egységben a földet és az embert, az több, mint földrajz, az az igazi hazaszeretet. Nils Holgersson vásott, unatkozó kölyökből előbb arasznyi csodalény lesz, és a vadludakkal bejárja a világot, megtanul a tó jegén aludni, nélkülözni és félni, közelről megismeri és megszereti az állatokat és az emberek mindenféle fajtáját, és ennek köszönheti, hogy végül talpig ember válik belőle. Az írónő ezzel a meséjével érezteti, mekkora utat kell megtennie az embernek ahhoz, hogy az igazi emberségig eljusson.