Apródszerelem és más elbeszélések - Női remekírók

Tormay Cécile-t kétszer jelölték irodalmi Nobel-díjra, a 20. század első évtizedeinek egyik legsikeresebb irodalmára volt, akinek műveit annak idején egész Európában olvasták. Ám míg életében valósággal istenítették, a második világháború után agyonhallgatták. Napjainkban reneszánszát éli, és a női remekírók sokszínű társulata sem lenne teljes Tormay Cécile írásai nélkül. Természeti- és jellemképeinek ereje, a századelő vagyonos rétegének valóság- és történelemlátását híven ábrázoló életműve nem nélkülözhető. Az írásművészet pedig, amely politikai nézetein áttörve tanúskodik a szerző tehetségéről, a novelláiban fejeződik ki leginkább. A múlt század eleji nőírókat, a változó korok változó elfogultságai szerint nevezték felvilágosult értelmiségieknek vagy szüfrazsetteknek, remekíróknak vagy giccsszerzőknek is. Ami a kiadót újrafelfedezésükre sarkallta, az a bizonyosság, hogy ezek az életművek, amellett, hogy irodalmi értéket képviselnek, fáklyafényként lobognak a magyar közelmúlt sötét alagútjaiban, melyeket pártokra szakadt történészek teremtettek. Ez a fény az, amiért nekik – Kaffka Margitnak, Mollináry Gizellának, Földes Jolánnak, Kosáryné Réz Lolának, Tormay Cécile-nek és a többieknek – az utókor ugyanolyan elismeréssel tartozik, mint férfitársaiknak Ady Endrétől, Csáth Gézán keresztül Karinthyig és Kosztolányi Dezsőig.